Sokat dolgozni káros dolog! sokkoló felfedezés

Amikor egyidejűleg üldöz több célt, akkor figyelme szét van szórva. Ön nincs itt és most, és minden, mit csinál, nem olyan jól készül, mint ahogyan meg lehetne ezt csinálni, ha a feladatra összpontosítaná a figyelmét. Devora Zack, az „Egyfeladatúság” című könyv írója meggyőző bizonyítékokkal szolgál arra, hogy nem lehet többet megcsinálni azzal, ha „egyidejűleg” több dolgot végzünk.  Ez a cikk arról szól, miért van olyan nagy szükség az egyfeladatúságra a mindennapos életben.
Az egyfeladatúság portréja

Az egyfeladatúság  — nem az unalmas toporgás taktikája egy valami körül. Nem azt jelenti, hogy egyszerre egy darab papírt visz az iratmegsemmisítőhöz az irodában.

Egy feladat megoldása egyszerre azt jelenti, hogy erre összpontosítjuk az energiánk és a figyelmünk maximális tartalékait – és a kizárólagos eredmények és a környezet tiszteletének elérését.

Az egyfeladatúság feltételezi, hogy Ön hű a választásához. Ön teljesen odaadja magát egy konkrét feladat megoldásának. Arra kötelezi, hogy összpontosítson rá egy konkrét időszakban, közte annak révén, hogy elhatárolja magát más követelményektől. A következő feladatnak nekiláthat majd később. Emellett, a körülményektől függően, nem muszáj teljesen befejezni. A lényeg, hogy befejezze éppen azt a részt, amelyet kijelölt a saját maga számára. Az átkapcsolódás az egyik feladatról egy másik feladatra megnöveli a megoldásuk idejét.

Miért rossz a többfeladatúság

A többfeladatúság blokkolja az információ áramlását a munkamemóriába. Az az információ, amelyet nem érkezünk feldolgozni, nem jut tovább a hosszú távú memóriába. Ebből pedig az következik, hogy az igyekezet, hogy egyidejűleg több feladatot lássunk el csökkenti a képességeinket arra, hogy elvégezzük a feladatokat.

Nekünk nehéz összpontosítanunk. A figyelmünk szét van szórva. Udvariatlanokká válunk. Csökken a termelőképességünk. Elveszítjük az ellenőrzést a minket körülvevő valóság fölött. Úgy teszünk, mintha egyidejűleg sok mindent érkeznénk megcsinálni. Úgy teszünk, minta – ezt itt a kulcsszó.

Még mi? Gondolatban messze vagyunk azoktól, akik mellettünk vannak. Csak fél fülel hallgatjuk őket, a technika segítségével más emberekkel beszélve közben, akik fizikailag messze vannak tőlünk, ezzel pedig leromboljuk a kapcsolatainkat a hozzánk közel álló emberekkel.  Emlékezzen csak vissza, milyen gyakran beszélgetett valakivel (mintha), s közben nem tudta levenni a szemét a telefonja vagy a számítógépe képernyőjéről? Mit gondol, hogyan érzi magát az az ember, aki, lehetséges, éppen igyekszik elmesélni Önnek valamit, ami nagyon fontos a számára? Gondolkozzon el ezen.

A figyelem összpontosításának gyakorlata minden konkrét pillanatban egy konkrét célra visszahoz minket az „itt” és „mostba”, helyreállítva a valódi kapcsolatot az emberekkel..

De itt van még egy példa. Amikor valami elvonja a figyelmünket, az agy elkezdi nem hatásosan dolgozni fel és tárolni el az információt. A gondolkodás fonalának állandó elvesztése és keresése ahhoz vezet, hogy gyorsan elfáradunk és több hibát követünk el azzal a helyzettel való összehasonlításban, amikor mélyen elmerülünk egy feladat  megoldásában.

Valójában a többfeladatúság következményei sokkal komolyabbak. Emlékezzen csak vissza, bizonyára  előfordult, hogy azt kellett látnia, hogy az emberek:

— összeütköztek egy előttük haladó autóval abban a pillanatban, amikor az okostelefonjuk képernyőjét nézték;
— nem mozdultak el a helyükről, amikor a közlekedési lámpa zöldre váltott át;
— elektromos berendezéseiken játszottak üzleti vagy szolgálati rendezvények közben;
— nem vették észre, amikor rájuk került a sor egy gyorsétterem vagy egy kávézó pultjánál.

Az emberek próbálkozása arra, hogy egyidejűleg több feladatot lássanak el nagyon sokba kerül a társadalomnak. Túlságosan sokba. Csak az USA-ban, a gondatlan gépjármű vezetés  több tízezer áldozathoz vezet évente:  az az ember, aki a telefonjába bújva megy át az úton, az életével fizethet. A többfeladatúság egy szerűen veszélye.

Loading...

Az «itt és most» elv ellenségei

Az értelmetlen aggodalmak a már megtörtént események kapcsán vagy az alaptalan aggodalmak a jövő vonatkozásában – időnk fő és fáradhatatlan rablói, amelyek megfosztanak minket az egyfeladatúságra való jogtól.

Emellett zavar nekünk a gondolat is arról, hogy mit fognak mondani mások. Nem tudunk maximális termelékenységet elérni. A hiányosságok és gyöngeségek kitartó keresése másokba – szintén üres időfecsérlés. Ez felfedezetlennek hagyja a potenciálunkat.
Az első lépés ezen akadályok leküzdőséhez vezető úton  — a teljes tudatosság elérése. Figyeljen oda sajt magára, min jár az agya a munkába tartó út közben, amikor aludni fekszik le, az utolsó szabad pillanatokban egy megbeszélés előtt vagy  miközben sorban áll. Ez valamilyen konkrét dolog a múltból, ami nem hagyja  nyugodni? Vagy Önnél kialakult a szokás, hogy aggodalmaskodjon azon dolgok kapcsán, amelyek a jövőben várhatnak Önre?

Emlékeztesse magát arra, hogy a kínzó aggodalmak a múltról, ugyan úgy, mint az aggodalmas gondolatok a jövőről is, nem csak haszontalanok, de kontraproduktívak is.

Bizonyított, hogy a próbálkozások a többfeladatúság taktikáját alkalmazni mindig a termelékenység csökkenésével érnek véget. Hogyha jelenleg több, mint egy dologgal van elfoglalva, akkor a figyelme szét van szóra. Az egyetlen út ahhoz, hogy valamit jól csináljon meg  (vagy, ha növeljük a mércét, akkor kiválóan), — teljesen összpontosítani rá.

Ha megtanulod helyesen jól beosztani az idődet, akkor sikerülni fog neked  mindent érkezni.

Loading...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Loading...