Függőség: mi is ez és miért alakul ki

A függőség megváltoztatja az agy struktúráját, de ez nem egy betegség, amelyet ki lehet kezelni gyógyszerekkel, hanem egy szokás, amelyet elsajátítunk.

A függőség az orvostudomány szempontjából

Számos orvostudományi szervezet határozza meg a függőséget, mint krónikus betegséget, amely érinti a díjazási rendszert, a motivációt, a memóriát és a nagyagy egyéb struktúráit.

A függőség megfosztja az embert a választás készségétől és a cselekményei ellenprzésétől és lecseréli arra a kívánságra, hogy az illető állandóan elfogadja az egyik vagy másik anyagot (alkohol, drog, gyógykészítmények).

A függő emberek viselkedése a betegséggel magyarázható, nem pedig a gyöngeséggel, egoizmussal vagy az akaraterő hiányával. A düh és az ellenségesség, amellyel gyakran találkoznak a függő emberek, eltűnnek, amikor  a környezet megérti, hogy egy ilyen ember egyszerűen nem tud semmit tenni magával.

A függőségnem betegség, hanem szokás

Azonban napjainkban a tudósok állítják, hogy a függőséghez, mint kizárólag egy betegséghez való hozzáállás, nincs megalapozva.

A függőségre való új nézet támogatója az ismert ideggyógyász és a „Kívánság biológiája” című könyv szerzője, Marc Lewis. Ő úgy véli, hogy az agy struktúrájának egyes változásai nem minősülnek a betegség bizonyítékának.

Az agy állandóan változik: a szervezet növekedése során, a tanulás közben és az új szokások elsajátításakor, valamint a természetes öregedés közben. Emellett az agy struktúrája változik az agyvérzés után, és főként, amikor az ember abbahagyja a narkotikumok szedését. Emellett, létezik egy vélemény, miszerint nem maguk a narkotikumok idézik elő a függőséget.

Az emberek függővé válnak a szerencsejátékoktól, a pornográfiától, a szextől, a szociális hálózatoktól, a számítógépes játékoktól, a vásárlásoktól és így tovább. Sok függőség ezek közül úgy osztályozódik, mint pszichológiai zavar.

A változások az agyban, amelyeket a narkotikus függőség során lehet észlelni, nem különböznek azoktól, amelyek a viselkedési függőségek során alakulnak ki.

Az új verzió értelmében, a függőség, mint szokás alakul ki és sajátítódik el. Ez közelebb hozza a függőséget a viselkedés más ártalmas modelljeivel: a rasszizmussal, a vallási extrémizmussal, a sporttal való megszálottsággal és az egészségtelen kapcsolatokkal.

De, ha a függőség betanulódik, akkor miért sokkal nehezebb megszabadulni tőle, mint más betanult szokás fajtáktól?

Amikor a betanulásról esik szó, új képességeket képzelünk el magunknak: idegen nyelvek, biciklizés, játék egy hangszeren.  De eközben szokásokat is elsajátítunk: megtanuljuk rágni a körmünket és órákig a televízió előtt ülni.

A szokások speciális szándék nélkül sajátítódnak el, a készségek – tudatosan. A függőség lényegét tekintve közelebb áll a szokásokhoz.

Loading...

A szokások akkor formálódnak, amikor valamit újra és újra csinálunk

A neurobiológia szempontjából, a szokások – a szinaptikus inger ismétlődő mintái (szinapszis – a kontaktus helye két neuron között).

Amikor valamire újra és újra gondolunk vagy ugyan azt a cselekményt hajtjuk végre,a szinapszok ugyan azon a módon aktiválódnak és kialakítják a szokásos sémákat. Így bármilyen cselekmény betanulódik és gyökeret ereszt. Ez az elv minden természetes összetett rendszer számára alkalmas, a szervezettől kezdve a társadalomig.

A szokások gyökeret eresztenek. Nem függnek a génektől és nem kerülnek meghatározásra a környezet által.

A szokások formálódásának alapjában az önszerveződő rendszerekben van egy olyan fogalom, mint az „attraktor”. Az attraktor – egy stabil állapot az összetett (dinamukus rendszerben), amelyre törekszik.

Az attraktorokat gyakran ábrázolják, mint hornyok vagy lyukak a sima felületen. Maga a felület az állapotok sokaságát szimbolizálja, amelyeket el tud fogadni a rendszer.

A rendszert (az emberét) úgy lehet elképzelni, mint egy léggömböt, amely a felületen gördül . Végül pedig, a léggömb beleesik az attraktor lyukjába. Azonban kijutni belőle már nem olyan könnyű dolog.

A fizikusok azt mondanák, hogy ehhez pótlólagos energiára van szükség. Ha analógiát  végzünk az emberrel, ezek az erőfeszítések, amelyeket meg kell tenni, hogy el tudjunk utasítani valamilyen fajta viselkedést, vagy gondolkozási módot.

A függőség — egy pálya, amlyeről minden alkalommal egyre nehezebb kijutni

A személyiség fejlődését is le lehet írni az attraktorok segítségével. Az adott esetben az attraktor – az a minőség, amely meghatározott módon jellemzi az embert, amely hosszú idő folyamán megőrződik.

A függőség is egy ilyen attraktor. Akkor a kapcsolat az ember és a kábítószerek között – egy visszajelzési hurok, amely elérte az önerősítés szintjét és kapcsolatban áll más hurkokkal. Ez biztosítja a függőséget.

Az ilyen visszajelzési hurkok a rendszer (az embert és az agyát) az attraktorba űzik, amely az idő múltával egyre mélyül.

A függősgére jellemző a leküzdhetetlen törekvés valamilyen anyagra. Ez az anyag ideiglenes megkönnyebbülést ad. Amint véget ér a hatása, az embert eltölti a veszteség, csalódottság és aggodalom érzése. Ahhoz, hogy megnyugodjon, az ember ismét beveszi az anyagot. És minden újra és újra megismétlődik.

A függőség legyökerezteti a szükségességet, amelyet ki kellett volna elégítenie.

A számos ismétlés után a függő ember számára természetessé válik az adag növelése, ez pedig még jobban megerősíti a szokást.

A függőség megrögődésére szintén befolyással vannak más visszajelzési hurkok is. Például, a szociális elszigeteltség, amely csak erősödik a függőség tényétől. Ennek eredményeként a függő embernek egyre kevesebb és kevesebb lehetősége van helyre állítani a kapcsolatokat és visszatérni az egészséges életmódhoz.

Az önfejlődés segít leküzdeni a függőséget

A függőségnek nincs semmi köze a tudatos választással, a rossz természettel és a hátrányos helyzetű gyermekkorral (bár az utóbbit mégis kockázati tényezőnek tartják). Ez egy szokás, amely az önmagukat erősíti visszajelzési hurkok  ismétlése miatt alakult ki.

Megformázni egy konkrét szabályt, amely segíteni megbirkózni a függőséggel, lehetetlen. Szükség van a kitartás, egyéni jellemzők, a szerencse és a körülmények kombinációjára.

Azonban a szakemberek egyet értenek abban, hogy a felnőtté válás és önfejlesztés sokféleképpen elősegíti a helyreállást. Az évek múltával az ember nézetei és az elképzelése a jövőjéről változik, a függőség kevésbé vonzóvá válik és már nem tűnik annyira leküzdhetetlennek.

Maga a függőség megrőgződése és ugyan annak a célnak a napról napra történő abszurd követése ellent mond minden alkotóinak és optimisztikusnak  az emberi természetben.

Önnek milyen függőségei vannak?

Loading ... Loading ...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.