Féltékenység és szerelem

Napjainkban nagyon aktuális a féltékenység témája. Nyilvánvalóan a féltékenység mindenkinél hasonlóan zajlik le. Két támasztékon nyugszik. Az első – a legfontosabb –  a birtokolási vágy. A második – a félelem, hogy becsapott bolondok legyünk. Meg lehet határozni a harmadikat is – kevésbé elterjedtet – jogot szerezni arra, hogy elítéljük és büntessük a „bűnös” partnert. A félelem,  düh és elítélés ezen keverékét nevezzük féltékenységnek. Néha pedig, akár szerelemnek is.

Azt mondják – féltékenykedik, tehát szeret. Ön is így gondolja? Ha hiszünk abban, hogy a partnerünk szeret, mert féltékenykedik, ideje elgondolkozni – mit is nevez valójában szerelemnek? A függőséget és ellenőrzést? Vagy talán az agressziót és a félelmet? Jó kis „szerelem”! És akkor az emberek még csodálkoznak:  «Miért csinálja ezt velem… «Szeret»…»

A féltékenység, mint birtokolási vágy

Ez a legelterjedtebb fajtája a féltékenységnek. Oka a boldog várakozás és remény, amelyet a partner iránt táplálunk. Ezt úgy lehet elképzelni, mint a jövő alagútját, amelyet a féltékenykedő megrajzolt a fejében.  Ebben az alagútban örömteljesen várja a konkrét, számára megfelelő életet a partnerével. Azonban, amikor a partner viselkedése nem felel meg ezeknek a várakozásoknak, úgy még rosszabb – lerombolja ezeket, akkor a féltékenykedő a félelme miatt, hogy elveszíti a kitalált jövőt, elkezd dühös és szeszélyes lenni – azaz féltékenykedik.

Egyszerűbben fogalmazva, itt a féltékenység abban testesül meg, hogy nem áll készen arra, hogy elveszítse a partnerét, nem áll készen arra, hogy találkozzon az ismeretlenséggel, és ezért félelmetes a jövő. Az ilyen félelem a legjobban azoknál nyilvánul meg, akik nem önállóak és nem önellátóak – azoknál, akik nem tudnak ebben az életben saját magukra támaszkodni.

Az ilyen nem önállóság, azaz függőség  – nem minden képpen anyagi jellegű.  Dramatikusabban megnyilvánulhat pszichikai szinten. Azaz, a pénzügyileg biztosított ember is „rászoruló” és függő lehet – ezért féltékeny lelki téren, ami kihasználnak az alfonzok és az eltartott nők, manipulálva áldozatuk féltékenységével.

Ide lehet sorolni azt, hogy ne áll készen találkozni a magánytól és a senkinek sem kelléstől való félelmekkel. Ha ez kidolgozódott a lélekben, a féltékenység zavartalanul működhet, elnyelve a személyes erő jelentős részét. A gyakorlatban, hogy valamilyen módon sikerüljön „befoltozni” a saját félelmektől való fenyegetést, a féltékenykedő hisztériákat rendez és megpróbálja ellenőrzini a partnert.

Ebben a helyzetben a féltékenység – egy próbálkozás „szerelemre” kényszeríteni a másik félt, azaz a féltékenykedő félelmeinek állandó kiszolgálására, bizonygatva, hogy semmi oka aggodalmaskodni a magány miatt és azért, hogy senkinek sincs rá szüksége. Innen kezd el fejlődni a birtokos érzelme, amely arra ösztönöz, hogy hűséges és engedelmes tulajdont képezzünk a partnerből.

Kérdés, hogy «Szeretsz engem?» – a féltékenykedő kérése lényegében véve, vagy inkább követelőzése kielégíteni az önbizalomhiányát. Akár a szex is csak azért érdekelheti a féltékenykedőt, hogy szükségesnek érezze magát.

Loading...

A féltékenység, mint félelem attól, hogy becsapott bolondok legyünk

Az ilyen típusú féltékenység – a megalázástól való félelem. A féltékenykedő úgy érzi, hogy az áruló-partner, összeesküdve a szeretővel, bolondot csinál belőle, becsapja és a háta mögött  kineveti. És, ilyen megalázó hozzáállást érezve maga iránt, a féltékenykedő, ahhoz, hogy megvédje a méltóságát, Armageddon csinál a vádlott személynek.

Más lenne, ha a féltékenykedő pontosan tudná, hogy a partner megcsalja és „igazságosan” haragudna. De az ilyen típusú féltékenység elvakít. A féltékenykedő megelőzi az eseményeket, és, hogy ne váljon becsapott bolonddá, mindenttudást állapít meg magának –  mondjuk, hogy őt aztán vecsapni nem lehet – annyira okos és éleslátó. Nem is kell kihallgatást tartania az áldozatának, akár azonnal nekiláthat a vádoláshoz.

Az elején az ártatlan félnek az ilyen féltékenység akár tetszhet is – mivel „szeret”, ha egyszer féltékenykedik. Amíg a dolog nem jut el a hisztizésekhez, a zsarnoki ellenőrzésekhez, vagy akár a testi bántalmakhoz. Hiszen azt mondják, hogy a „szerelem” – kegyetlen.

Előrehaladott helyzetekben a vágy, hogy feltárjuk az „becsapást”, lerántva az álarcot a megcsalóról, szenvedéllyé, vagy akár az élet értelmévé is válhat. A féltékenykedő „mindent belefektet” a rögeszméjébe, és hogy visszatérjen a befektetése, igyekszik elkapni a partnerét  a csaláson bármilyen elképzelhetetlen helyzetben. Bármilyen apróság a partner hazugságának vitathatatlan „bizonyítékaként” szolgálhat a féltékenykedő szemében.Még arra is féltékeny lehet, ha kedvese elmeséli neki, hogy ex-pasijával álmodott .

Ellenkező esetben el kellene ismerni, hogy a féltékenykedő mindvégig saját magából csinált becsapott bolondot, hiszen minden vádolása – önbecsapás és kicsinyes zsarnokság. De nem áll készen arra, hogy elismerje ezeket a tényeket és megnyugodjon. Egyszerűbb számára élete végéig  bizonygatni azt, hogy igaza van, és hinni, hogy ő egy magányos hős, aki az igazságosság oldalán áll. És senki sem tud túljárni az eszén. Azért, mert erre senkinek sincs szüksége. Ő anélkül is bolondítja saját magát.

Emellett a féltékenykedő nem akar felelősséget vállalni az aggodalmai miatt. Mivel, úgy gondolja, hogy nem ő féltékenykedik, hanem borzalmasan kínozzák őt, féltékenységre kényszerítve. És ezért a féltékenykedő lelkes kitartással teszi meg vétkesnek partnerét a saját szenvedéseiben, abban bízva, hogy hamarosan elszámol vele az átélt gyötrelmekért. Egy ilyen kapcsolatban a féltékenykedő kegyetlen zsarnokká válik, aki  könyörtelenül elítéli és bünteti a „szerelmét”.

Ki akarja még szerelemnek nevezni a féltékenységet? Nos?

A féltékenység mint bizalmatlanság

Van egy elterjedt vélemény, miszerint a féltékenységet a bizalmatlanság idézi elő. De, szerintem, így magyarázni a féltékenységet bizalmatalnsággal – ugyan az, mint hibáztatni a saját klausztrofóbiánkban a tényt, hogy léteznek zárt terek. A zárt terek és a bizalmatlanság is – semleges jelenségek, azonban a félelmek, amelyek körülöttük vannak – instabilak és szubjektívek.

És emellett nem minden féltékenységet kísér bizalmatlanság. Hiszen nem csak a versenytársak iránt lehet féltékenynek lenni, hanem a munkára és a szórakozásokra, a gyermekekre és a háziállatokra is –  egyszerűen bármire, ami elvonja a kívánt figyelmet a féltekenykedőről.  És, ha az ember hajlamos a féltékenységre, akkor ok sem kell a bizalmatlanságára. A «varázslatra» történő paranoiájuk a semmiből tör elő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.