Agyunk 10 csapdája

Az emberi intelligencia számos kellemetlen tulajdonsággal bír, amelyek következtében időnként saját magunk vezetjük félre önmagunkat.

Elménk okos. Hangzzon ez bármennyire is paradoxálisan, de ez bizony így van. Az emberi intelligencia rendelkezik néhány kellemetlen tulajdonsággal, amelyek következtében időnként saját magunk vezetjük félre önmagunkat és úgymond nem a legjobb döntéseket hozzuk meg.  Melyek ezek a tulajdonságok — pontosabban, agyunk csapdái— és hogy kerüljük ki őket?

№ 1 csapda «Rögzítés»

Lényeg. Tudat alatt az eszünkbe jutó első gondolatot fogadjuk el a leghelyesebbnek.

Ugyanakkor ezt a „gondolatot” bármi előidézheti – a környező körülmények, egy véletlenül meghallott dal, röpke emlékek, idegen szavak. Ezek egy sajátos „indulóponttá” válnak a gondolkozás számára, miután valószínűtlen, hogy eszébe jut kételkedni a rögzített gondolat valóságában.

Veszély. Gondolkozásunk ezen sajátosságát gyakran kihasználják az eladók. Először megmutatják a vásárlónak a legdrágább terméket a termékvonalból, azután felajánlanak egy olcsóbb variációt. De a vásárló már meg van győződve arról, hogy a  „tisztességes” ár a termékért – azaz az, amely a jó minőségről tanúskodik – az első.

Mit tegyünk?

  • Gondolkozzon a saját fejével. Ne hagyatkozzon más szavaira fenntartás nélkül: lehetőség szerint, ellenőrizze le saját maga a szolgáltatott információt.
  • Keressen más forrásokat. Mielőtt még levonna bármilyen következtetéseket, igyekezzen összegyűjteni minél több harmadik féltől származó információt, és ne higgyen egyetlen hozzászólásnak.

№ 2 csapda «Status quo»

Lényeg. A helyzet stabilitásának megőrzése automatikusan jobbnak tűnik számunkra, mint bármilyen változások.

Az ember hajlamos követni a meghatározott viselkedési mintát, és csak végső esetben változtatni azt meg. Még ahhoz is, hogy valamilyen változást vigyünk megszokott életünkbe erős ösztönzésre vagy külső tanácsra van szükségünk.

Veszély. Egyszerűen elveszíthet ezer és ezer alternatívát, ami sokkal jobb, mint a jelenlegi helyzete.

Loading...
Mit tegyünk?

  • Úgy tekinteni a dolgok létező állására, mint az elérhető variációk sokaságának egyikére. Ha választani kellesz, gondolkozzon el: azt választaná, ami most van, ha ez valami más cseréjének a minőségében lenne felajánlva.
  • Tűzzön ki globális célokat. Próbálja meg elképzelni, hogy a meglévő feltételek mennyire segítik elő ezen célok elérését.
  • Ne túlozza el a változások lehetőségének összetettségét. A félelemnek, mint mondani szokás, nagy a szeme.

№ 3 csapda. Amit megtettél, nem lehet visszafordítani

Lényeg. Nem fogjuk fel, hogy az elköltött pénzt nem lehet visszahozni.

Képzelje el, hogy vásárolt egy belépőjegyet egy koncertre és két hetet várt az eseményre. De a nagy napot borzalmas hátha, gyomorbántalmak rontották el, vagy egyszerűen nem azzal a lábbal kelt fel – egyszóval, semmi kedve elmenni valahova.  De… a pénzt elköltötte. Mi legyen?

Valójában, Ön valójában, sokkal nagyobb erkölcsi elégedettséget kapna, ha nem menne el. Egyszerűen meg kell győznie saját magát arról, hogy a pénz semmilyen esetben sem kapja vissza  – minden attól függ, hogy felhasználja-e a megvásárolt jegyet, vagy sem.

Veszély. Azon igyekezve, hogy kimagyarázza a kiadásait, el lehet érni az abszurditást. Például,   sok háziasszonynak vált szokásává, hogy megeszi a gyermekek ebédjeinek maradékait, «hogy ne vesszen kárba». Az eredmény — fölös kilók és hát, nem a legjobb gyomor-bél traktus.

Mit tegyünk?

  • nem kell túlságosan önkritikusnak lenni. Nincs semmi borzalmas abban, hogy fölöslegesen költött el pénzt. Egyszerűen vonja le a tanulságot, és következő alkalommal ne kockáztassa az egészségét egy koncert előtt.
  • Tanácsot kérni attól, akit ezek a költségek nem érintenek. Mondjuk, az egyik barátjával, aki nemi s hallott erről a koncertről, és egyszerűen csak jó akar Önnek.
  • Összpontosítson a fő célra, ne pedig az elköltött eszközökre. Ha a koncert látogatásának célja a pihenés és az élvezet volt, gondolkozzon el: a kialakult körülmények mellett hol fog tudni jobban megpihenni – az ordító rajongók tömegében, vagy otthon a rekamén.

№ 4 csapda. Erősítés

Lényeg. Ha kételkedünk a döntésünkben, de tudat alatt valójában már elfogadtuk azt, bármilyen információ igazunk megerősítéseként szolgál.

Egyszerűbben fogalmazva, azt látjuk, amit látni akarunk, a tanácsadók közül pedig azokat választjuk, akik valószínű, hogy a mi oldalunkra állnak.

Veszély. Nem ésszerű döntést elfogadva, szándékosan kerülni fogja azt az információt, amely meggyőzheti Önt, hogy megváltoztassa ezt a döntést.

Mit tegyünk?

  • Ésszerűen gondolkodjon. Tanácsokat keresve, jól gondolja meg, hogy mire van valójában szüksége: megerősíteni a meggyőződését, vagy megvizsgálni valamennyi lehetőséget.
  • Keressen egy jó vitatársat. Forduljon egy olyan emberhez, aki jól ki tudja fejezni és meg tudja alapozni a gondolatait. Lehetséges, hogy véleménye „ellensúlyozni” tudja az Önét.
  • Ne tegyen fel vezető kérdéseket, amelyek eredetileg pozitív választ kaphat («…….., igen?»)

№ 5 csapda. Sztereotípiák

Lényeg. A sztereotípiák nem teljes információra alapulnak. Azaz az emberekről, tárgyakról és helyzetekről alkotott meghatározott elképzelés, amely a közvélemény által lett létrehozva és szinte beprogramozva az agyunkba, csak szerény elképzelést ad a valóságról. S az is előfordul, hogy egyáltalán semmilyet.

Veszély. Egy sztereotípiákkal gondolkozó ember könnyű átverni. Annyi csaló ölti magára a kedves öreg néni, az egyedülálló édesanya, az iskolai tanárnő, stb szerepét. Hogy meggyőzze áldozatát arról, hogy teljesen ártalmatlan és naív. De a juhbőr mögött, mint ismeretes, farkas lapulhat.

Mit tegyünk?

  • Ne keverje össze a «feketét a fehérrel». A sztereoitípia — csak egy feltételezés, amelyet Ön alkot az előzetes elképzelések alapján. Ne keverje össze a valós információval az eberről vagy a jelenségről. Amíg nem kap közvetlen adatokat az objektumról, ne rohanjon következtetéseket levonni.

№ 6 csapda. A többség befolyásolása

Lényeg. Az ember hajlamos alkalmazkodni egy olyan csoport magatartásához, amelyben jelen van, „megfelelni” annak.

Az amerikai tudósok elvégeztek egy kísérletet: leültettek néhány diákot egy terembe és egyszerű kérdéseket tettek fel nekik, melyekre általánosan ismert válaszok vannak. Mindenki, természetesen, helyesen válaszolt. Ezután a diákokat külön szobákban helyezték el, és olyan idegeneket  vittek be a társaságba, akik szándékosan helytelen válaszokat adtak az ugyan ilyen egyszerű kérdésekre.  Végeredményként a résztvevők nagy része engedett a többség befolyásának és szintén helytelen válaszokat adott.

A tudósok azt a következtetést vonták le, hogy akár tudatában annak, hogy nincs igazunk, készen vagyunk hibákat követni el – de csak ha velünk együtt több tucat ember is hibázni fog.

Veszély. A nyáj érzete soha nem vezetett semmi jóra. A megzavart amerikai diákok – ennek egyértelmű alátámasztása. Emellett, erre a „fogásra” alapszik számos reklámfilm, amely a termékeket nem fantasztikus minőségüknek köszönhetően adják el, hanem   azért mert nagyon népszerűek. Emlékezzen «Ezt a farmert egész Amerika hordja»? Na és? Szinte egész Afrik mezítláb jár, de ez még nem jelenti azt, hogy ez jó.

Mit tegyünk?

  • Ne siessen. Mielőtt figyelembe venné a környezet véleményét, a valós tényeket vizsgálja meg, ne pedig mások találgatásait.
  • Tartsa nyitva a szemét. Ha valaki igyekszik vitatkozni Önnel, a «dehát mindenki így csinálja» érvet használja, legyen óvatos: itt valami nincs rendben.
  • Felbátorodni. Tanuljon meg nem félni attól, hogy bután fog kinézni amiatt, hogy nem ért egyet a többséggel. Végeredményként, az fog veszíteni, aki a valóság  ellen vétkezett

№ 7 csapda. Kontroll illúziója

Lényeg. Az ember szereti érezni az ellenőrzést. Sőt még akkor is, amikor olyan helyzetben van, ahol az ellenőrzés nem jogszerű, mindent megtesz, hogy meggyőzze magát az ellenkezőjéről.

Például, dühösen dudál az előtte álló autóknak, pedig a dugó több száz méteren húzódik. Vagy szalad az autóbusz megállóra, bár tudja, hogy már nem fog érkezni, siessen bármennyire is. Sőt, tudván, hogy tetteink kudarcra vannak ítélve, mi továbbra is folytatjuk a próbálgatások ismételgetését, hogy létrehozzuk a saját helyzetünk fölötti kontroll illúzióját.

Veszély. A minden lehető ellenőrzésére való túlzott törekvés ha nem is okoz nekünk fizikai kárt, de mentálisan kifullaszthat. Képzelje el, hogy a metróban utazik és eközben késik egy fontos találkozóról. Ön idegeskedik, állandóan az óráját nézi, káromkodik magában  — dehát ez sehogyan sem hat ki a metró sebességére. Csak hiába idegesíti fel magát, megizzad és akár tönkre is teheti a a közelgő tárgyalást.

Mit tegyünk?

  • Tudatosítani kell, hogy a véletlenek életünk elválaszthatatlan részét képezik, és el kell ezt fogadni. Természetesen, mindannyian felelősséggel tartozunk tetteinkért és azokért a jelenségekért, amelyekre valóban befolyással lehetünk. De minden más  nyilvánvalóan nem lelkiismeretünk határain túlra esik.
  • Elhagyni a babonákat. Megszokott úgy vélni, hogy belerakva egy érmét a cipőnk sarkába, bármilyen vizsgát ktűnőre tudunk leadni. De titokban tudja, hogy ez butaság és a kitűnő értékelést más, sokkal munkaigényesebb módon lehet megszerezni. Ne helyettesítse a valódi kontrollt annak illúziójával.

№ 8 csapda. Bizalmatlanság egybeesések kapcsán

Lényeg. Nem fogjuk fel, hogy az amit „csodának” vagy „egybeesésének” nevezünk  ,  — ez mindössze matematikai valószínűség kérdése. Valójában, a világban minden SOKKAL valószínűbb, mint azt képzeljük.

Például, körülbelül 50 százalékos esély van rá, hogy egy 23 főből álló csoportban két embernek egybeesik a születésnapja. Ez pedig kisebb, mint egy általános iskolai osztály.

Veszély. Főként abban a meggyőződésben rejlik, hogy  «ez velem biztosan soha nem történhet meg». Belénk nem csaphat a villám, nálunk nem alakulhat ki a tüdőrák, egyetlen részeg sofőr sem hajt ki az utcára a házunk mellett csapadékos időben éjszaka, stb. De, sajnos, az élet nem csak ilyen „meglepetéseket” hoz.

Mit tegyünk?

  • Ne hagyatkozzon a “talán” intuícióra.
  • Ne gondolja, hogy, ha valami soha sem történt meg, akkor ez azt jelenti ,hogy a jövőben sem fog semmi hasonló történni.

№ 9 csapda. Hamis emlékek

Lényeg. Ismereteinket nem saját tapasztalatainkra alapozzuk, hanem  arra, mit jól az eszünkbe véstünk: a legfényesebb, dramatikus, fájdalmas, és más  élményekre, amelyek úgymond kitűnnek a sorból. Ebből az következik, hogy az ember nem a tipikus (ép ez az amit elfelejtünk), hanem az extraordinális események alapján alkot véleményt — és ez nem helyes.

Ha a repülőgép zuhanásának napján megkérdezik Önt, hogy milyen gyakran fordulnak elő hasonló katasztrófák, valószínű, hogy az Ön válasza az lesz, hogy: «Állandóan!». Valamennyiünk emlékezetében megmaradnak az ilyen mértékű tragikus események, ezért úgy tűnik nekünk, hogy szinte minden második repülőgép lezuhan az égből. Valójában ,a statisztikának megfelelően, zuhanással 10 millió személyszállító járatból 1 ér véget.

Veszély. Mivel a tipikus az agyban extraordinálisra változik, a kritikus helyzetekben helytelen döntéseket hozhatunk. Az, ami működne az extrimális körülmények mellett, az „általános” feltételek között nem fog segíteni.

Mit tegyünk?

  • Gyűjtsünk információt. Mint mindig, ne hagyatkozzon a saját élményeire és találgatásaira. Nézzen bele az irodalomba, az újságokba – akár hova, ahol minden el lesz magyarázva, nem pedig az „emlékeznek!” érvre fog alapulni.
  • Távol tartani az érzelmeket. Mivel ezek befolyása alatt az ember hajlamos túlzásokba esni. Valamilyen helyzet elemzésekor igyekezzen tanácsot kérni valakitől, aki független ebben a helyzetben és hasonló tapasztalattal rendelkezik.

№ 10 csapda.  A saját lehetőségek átértékelése

Lényeg. Mindannyian hiszünk kizárólagosságunkban, vagy legalábbis abban, hogy legalább valamiben jobbak vagyunk az átlagnál. Néha ez megfelel a valóságnak, néha – nem.

Veszély. A saját lehetőségek átértékelése a mások képességivel való összehasonlításban a legkellemetlenebb hibákhoz vezethet az ítélőképességben és a tettekben. Például, valószínűtlen, hogy valamelyik munkatársa előreléptetés vagy a vezetőség tisztelete vár, ha fizetésemelést kér, gondolván, hogy többet dolgozik mint mások. Hiszen a vezetőség. Mindig jobban látja.

Mellesleg, ha Ön elérkezett ennek a cikknek a  végéhez, és még mindig úgy gondolja, hogy mindig tisztán gondolkozik, akkor ezek a tanácsok nagyon hasznosak lesznek az Ön számára.

Mire van szüksége az agynak? Olvass erről bloggunkban

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.