A boldog szerelem titka

John Gottman pszichológus  szeret csinálni egy fókuszt: figyelve azt, hogyan beszélget egymással egy pár, gyakorlatilag száz százalékos pontossággal meg tudja mondani, hogy boldogok lesznek-e az évek múltával vagy a kapcsolatuknak nincs jövője. Hihetetlenül hangzik, de Gottman háta mögött 40 év tudományos kutatás áll.

«A boldog párok első sorban a pozitív dolgokat látják egymásban, azokat, amelyekért köszönetet lehet mondani, meg lehet ölelni és egyszerűen örülni lehet, hogy az élet összehozta egy ilyen fantasztikus emberrel,  — mondja Gottman. — Az ilyen párok céltudatosan építik a kapcsolatukat a tiszteleten és a hálán. A boldogtalan párok épp ellenkezőleg, csak várják, hogy hibát találjanak a másikban.».

Gottman és felesége, Julie, aki szintén pszichológus, a világ legismertebb házasságszakértői közzé tartoznak. Több évtized folyamán konzultáltak párokat és több száz kísérletet lebonyolítottak, hogy kiderítsék a boldog házasság titkát. Gottman legérdekesebb kísérletét úgy nevezték, hogy  «A szerelem laboratóriuma».

«A szerelem laboratóriuma» kísérlet

A fiatal házasokat meghívták a laboratóriuma, elektródokat csatlakoztattak hozzájuk és arra kérték őket, hogy meséljék el kapcsolatuk történetét – hogyan találkoztak, miért történt a legborzasztóbb veszekedés, milyen boldog eseményekre emlékeznek a legjobban a közös életükből. A kutatók azt figyelték, hogyan beszélnek egymással, az elektródák pedig mérték a véráramlást, a szívverés gyakoriságát, és a résztvevők egyéb fiziológiai reakcióit.  Ez követően a fiatal házasokat haza küldték, hat év elteltével pedig ismét felvették velük a kapcsolatot, hogy kiderítsék, együtt vannak-e ég vagy sem.

Az összegyűjtött adatokra támaszkodva, Gottman két nagy csoportra osztotta a párokat: boldogok és boldogtalanok. Az elsőknek sikerült megőrizni a boldog házasságot hat év elteltével. A másik csoportnál a párok vagy szakítottak, vagy együtt éltek bár, de mindketten szenvedtek.  Amikor a kutatók elemezték az adatokat, pontos különbséget találtak  az első és a második csoportok között.

A jövőbeni boldogtalan párok nyugodtnak néztek ki, amikor a kapcsolatukról meséltek, de az elektródák által mért reakcióik a szervezetükben az ellenkezőkről beszéltek. A szívek gyorsabban vertek, a résztvevők izzadtak a véráramlás gyors volt. A jelek alapján a testük a félelemre való elsődleges reakciók üzemmódjában dolgozott –  « harcolj vagy menekülj ». Más szavakkal élve, a közelségre és az egyszerű beszélgetésre a szeretett párjukkal a szervezetük úgy reagált, mintha szemtől szembe találkoztak volna egy kardfogú tigrissel. Még akkor is, maikor kellemes, vagy jelentéktelen dolgokról beszéltek a kapcsolatukban,  támadást vártak a partner részéről vagy maguk készültek a támadásra. Gottman felfedezett egy törvényszerűséget: minél aktívabban reagáltak a partnerek testei a laboratóriumban,annál gyorsabban romlott meg a kapcsolatuk időel.  

Azok a párok, amelyek megőrizték a boldog házasságot hat év elteltével, épp ellenkezőleg, már a legelején alacsony fiziológiai feszültséget mutattak. Nyugodtan és magabiztosan érezték magukat együtt, ami megmutatkozott az a gondoskodó, szerető hozzáállásban a partnerhez még a veszekedések során is. Nem arról van szó, hogy jobban van elrendezve a fiziológiájuk, véli Gottman, hanem arról, hogy létre tudják hozni a bizalom, a melegség és a szeretet légkörét egymás számára. De hogyan sikerül ez nekik?

Loading...

A válások fő oka — az elhanyagolás

Gottman kiderítette, hogy a válások fő oka – a partner elhanyagolása és elvetése. Közülünk azok, akik bármilyen apró okot keresnek a kritikára és nem szokták meg, hogy tisztelettel reagáljanak a partner kéréseire,  kihagyják azoknak a pozitív dolgoknak az 50%-át, amelyeket értük tesznek, és negatívumokat látnak ott, ahol azok nincsenek. Nem csak a szerelmet ölik meg, hanem a szó szoros értelmében a szeretett párjukat is – az állandó kritika a fontos emberek oldaláról  gyengíti az immunrendszerünket a képességünket, hogy küzdjünk a vírusokkal és az onkológiával. A düh és a közömbösség: a kapcsolat halálát jelentik.

Épp ellenkezőleg, a jóság, a szívélyesség, a gyöngédség és a figyelem hihetetlenül erősítik a ragaszkodás egymáshoz, és az évek múltával ez csak jobban szilárdul. A kutatások azt mutatják, hogy a jóság — a házasság stabilitásának legfontosabb mutatója. A jó kapcsolat lehetőséget biztosít arra, hogy szeretettnek érezzük magunkat – értenek minket, értékelnek, gondoskodnak rólunk.

A jóságra lehet úgy gondolni, mint az egyszer és mindenkorra adott tulajdonságra a természetünkben: vagy megvan neked, vagy nincs. Valójában, magyarázza Gottman, a jóság úgy van elrendezve, mint az izmok — minél többet gyakorolunk vele, annál erősebb. Más szavakkal – egy kapcsolaton dolgozni kell, hogy mindig formába legyen, – így tesznek a szerető párok.

Természetesen, a legnehezebb a veszekedések és a konfliktusok során mutatni meg a jóságot – de ez a megfontosabb idő arra, hogy jók legyünk. Amikor eséseket élünk t, a családunknak puha párnának kell lennie, amelyre nem félelmetes ráesni. Nagyon könnyű megrontani a kapcsolatot gonosz szavakkal .

“Jónak lenni nem azt jelenti, hogy rejtegetni kell a haragunkat  — magyarázza Julie Gottman. — Inkább, a jóság súgja meg, hogy miként jobb kimutatni. Ahelyett, hogy elárasztjuk a partnerünket sértésekkel, el lehet magyarázni, hogy miért érzünk fájdalmat és miért vagyunk dühösek. Például,

ahelyett, hogy: «Dehát mi van veled, már megint elkéstél! Tiszta anyád vagy

azt lehet mondani, hogy: «Ki nem állhatom ezt mondani és tudom, hogy nem a te hibád, de nagyon dűhít engem, hogy már megint elkéstél ».

Gyakorolják a jóságot

Nem az ajándékokról van szó, mondjuk egy virágcsokor vagy egy doboz csokoládé formájában, bár ezek is jók időről időre, — hanem arról, hogyan beszélünk egymással minden nap. Az egyik módszere az egymáshoz való jó viszonyulás gyakorlásának— aktívan keresni az ürügyet arra, hogy  köszönetet mondjunk kedvesünknek valamiért a nap folyamán és ne összpontosítsunk a negatívumokon  («Koszos tányérok!», «megint elkésett!»), ne gondoljunk rosszat a partnerünkről, ha hibát követett el. Például, egy feldühített feleség eldöntheti magának, hogy a férje direkt nem emelte fel a wc-ülőket, hogy idegesítse őt, pedig valójában, csak megfeledkezett erről.

Még egy erős módszer a kapcsolat erősítésére — megosztani az örömet a partnerrel. A boldogtalan párok problémája az, hogy nem tudnak örülni egymásért. «Képzeld, előreléptettek!» — «Aha, klassz, de mennem kel». Együtt lenni és megosztani a partner örömeit, sikereit ugyan olyan fontos, mint vele lenni a megpróbáltatások idején.

Loading...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Loading...